A holtág kialakulása
Ismerje meg a Nagyfoki-holtág domborzati viszonyait,
fogható halfajait és további számos érdekességét!
A holtág mai formájában a Hármas-Körös szabályozásának és víz-rendezésének következményeként alakult ki. A békésszentandrási duzzasztó és hajózsilip megépítéséig (1936 1942) és üzembe helyezéséig a holtág, területén mezőgazdasági termelés folyt. A térségben keletkező belvizeket a jelenlegi meder mélyvonulatában elhelyezkedő Nagyfoki-csatorna gyűjtötte össze és szállította a Malomzugi-csatornába. A duzzasztó megépítése és üzembehelyezése után (1942) a holtág belvíztározóként, majd halastóként üzemelt.
A holtág rendszeres vízpótlását akkor még nem oldották meg, ezért a meder fokozatosan feliszapolódott, szerves anyagokkal feldúsult, eutrofizálódott. A vízminőség leromlott, kritikus szinten állandósult. A rehabilitáció első fázisaként 1955-től az Alsó-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság (ATIVIZIG) által készített tervek alapján a holtágat halastóként hasznosították.
A térségben gazdálkodó mezőgazdasági termelőszövetkezet az intenzív termelésre való áttérés következtében 1980-85 között a holtág egy részén kacsa nevelést folytatott, amely tevékenység kedvezőtlen hatással volt a vele összeköttetésben lévő szarvasi holtág vízminőségére. A fenti kedvezőtlen állapot megszüntetésére – a Szarvasi „Dózsa” MgTsz. intézkedési tervet dolgozott ki, melynek célkitűzései a következők voltak:
Állandó és jó vízminőség biztosítása a víztározó mederben.
Az elnádasodott partszakaszok rekultivációja.
A víztározóban elhelyezett víztömeg szabályozása (új műtárgyak megépítésével).
Vízszint szabályozással (téli kisvízállás) a térségben keletkező belvizek (fakadó vizek) befogadása és elvezetése a Malomzugi-csatorna segítségével a szarvasi holtágba.
A fenti célok megvalósítására létrehozott holtágfejlesztési program eredményeként a holtágat teljes hosszban és szélességében kikotorták – 215.000 m3 föld mozgatására volt szükség. A holtág partvonalát szabályozták, a meder melletti terület tereprendezése, feltöltése is megtörtént. Kiépült a vízellátási, vízkormányzási és leürítési rendszer. A holtág mindkét oldalán – teljes hosszban – kiépített műút biztosítja a közlekedést, és elektromos légvezeték biztosítja az üdülőtelkek villamosenergia-ellátását.
Fogható halfajok
Nagyfoki-holtág megfelelő élőhelyet nyújt a horgászok által nagyra értékelt nemes halak számára. A holtág partján évente több ezer horgász hódol szenvedélyének, a korábbi évek tapasztalata alapján a következő halfajok fordulnak elő jelentősebb mennyiségben: ponty, amur, csuka, süllő, balin, harcsa, keszegfélék.
A ponty élőhelyét eredetileg a gyorsan felmelegedő sekély vizek képzik, ennek megfelelően a Nagyfoki-holtágban is jól érzik magukat e faj tagjai. A horgászegyesület évente több alkalommal is telepít fogható méretű pontyot, de a halfaj természetes szaporulatból származó egyedei is megtalálhatóak a vízben. A horgászok nagy számban fogják a 2-4 kilogramm körüli példányokat, de számos 6-8 10 és 10 kilogrammon felüli példány is lakik a tavakban. Fontos, hogy a 6 kilogrammon felüli példányokat megtartani tilos, ezeket a kifogást követően kíméletesen a vissza kell engedni.
A magyar vizek legnagyobb ragadozója a harcsa, amelynek példányai szép számmal megtalálhatóak a holtágban is. Legnagyobb tömegben a 3-6 kilogrammos példányok kerülnek horogra, de számos 10-20, sőt még ennél is nagyobb példány található a holtágban. Erről árulkodnak a nyári és koraőszi estéken hallható jellegzetes harcsarablások. A horogra kerülő egy-két nyaras példányok száma mutatja, hogy ennek a halfajnak a természetes utánpótlása is biztosított.
A holtág süllő állománya is kiváló, a legnemesebbnek tartott hazai ragadozóhalból is szép számmal fognak a horgászok. Habár horogvégre kaphatjuk élőhallal, halszelettel és pergetve is, Nagyfokon jellemzően az élőhalas módszerrel fogják ezt a halat, csaliként szélhajtó küszt, bodorkát vagy kisebb keszeget kínálnak fel. Kapására tavasszal és ősszel napközben, míg nyáron pedig éjjel vagy a reggeli és esti derengésben számíthatunk leginkább
A keszegfélék jól megtalálják a holtágban természetes szaporodásuk feltételeit. Erre utalnak a telepített ragadozóhalak jó növekedési és megmaradási feltételei, hiszen ezek biztosítják táplálékbázisukat. Ugyanerre utal az a tény is, hogy általában mesterséges telepítés nélkül is a fogások 50%-át adják.
A Nagyfoki-holtág számos kapitális méretű amurral is megörvendeztette már a partjain horgászokat. A Kínából az 1960-as években betelepített növényevő legnagyobb példányszámban megfogható egyedei 3-5 kiló közöttiek, szép számmal található 10 kilogramm körüli példányok is, de akad olyan egyed, amely már a 18-20 kilós súlyt is megközelíti.
A terület belvízöbölzeti elhelyezkedése
A terület a 75. sz. Dögös-Kákafoki belvízrendszer, Malomzug – Décsipusztai öblözet (12.10. sz Dögös – Kákafoki belvízvédelmi szakasz) öblözetében helyezkedik el, vízgyűjtője a teljes Dögös-felső öblözet területe. A Halásztelki – Holtág befogadója a Malomzug – Décsipusztai csatornán keresztül a Szarvas – Békésszentandrási holtág bo. 27+806 fm szelvénye. A közelmúlt bel vizes időszakait figyelembe véve a belvízrendszer hatásosan juttatta a belvizeket a környék fő vízgyűjtőjébe, a Szarvas -Békésszentandrási holtágba.
- Évi középhőmérséklet: 10,7 C°
- Napsütéses órák száma: évi 2102 óra
- Átlagos éves
csapadékmennyiség: 515,8 mm - Uralkodó szélirány: É-K-i
Domborzati viszonyok
A tervezési terület vízgyűjtő területén a terep 89,00 – 96,00 mBf. szintek között változik, a tervezési területen jellemzően 81,00-83,50 mBf. szintek között van.
Talajtani, művelési ág viszonyok
A tájat az igen kedvező mezőgazdasági adottságú löszös üledéken kialakult vályog mechanikai összetételű 3-4 %-os szerves anyagot tartalmazó, jó termőképességű alföldi mész-lepedékes cserjoznomok uralják. Mélyben sós változataik is jelen vannak. Valószínűleg emiatt a térségben igen nagy a területen a növénytermesztés aránya, legelő művelési ágú területek ritkán, elszórva találhatók.
Talajvíz helyzete
A területen jellemző állandó 1,23 – 1,28-as ariditási index miatt az átlagos talajvízszint 2,0 – 2,5 m. közötti, de az egyenlőtlen csapadék eloszlás miatt időszakos belvíz veszélyeztetettség fennáll. A tervezett csatorna nyomvonalán készített talajmechanikai feltárások során – a hévíz-hűtőtó közelsége ellenére – a talajvízen nem éreztünk semmilyen rendellenességet, nem volt fenolos szagú. A tervezett csatorna ezért nem fog felszín alatti szivárgó hévíz-vizeket elvezetni, márcsak annak kis beágyazottsága miatt sem. Ez a helyszíni talajok jó szigetelő képességére mutat.
Belvízbefogadói viszonyok
A szűk tervezési terület és környékének üzemi belvíz-befogadója a Hármas – Körös, és a Halásztelki – Holtág. A tágabb terület főbefogadója a Szarvas Békésszentandrási holtág, melynek bo. 27+806 fm szelvényébe a Malomzug – Décsipusztai csatornán keresztül jutnak a belvizek.
Tulajdonos: Magyar Állam
Kezelő: Körös-vidéki Vízügyi Igazgatóság
Üzemeltető: Körös-vidéki Vízügyi Igazgatóság
ISMERTETÉS
A Halásztelki holtág Szarvas város közigazgatási területén, a 0180, és 0186 hrsz.-ú, tó művelési ágú területeken, a várostól É-keletre, mintegy 5 km távolságra helyezkedik el. (Lásd a mellékelt térképen) A patkó alakú meder a volt Nagyfoki belvízelvezető csatorna nyomvonalát követi. Tulajdonosai a Szarvasi „Dózsa” MgTsz felszámolása óta többnyire a holtág partján kiépült nyaralótulajdonosokból állnak, kezelője a Halásztelki Üdülő Horgászegyesület. A domborzati és terepadottságok a víztározó kialakí-tásához kedvezőek voltak, ugyanis a külső mederél végig magasparton húzódik, melynek terepmagassága 83,00 – 84,50 között változik.
A holtág által bezárt terület magassága 82,20 – 82,80 mBf. található. A holtágon régen több keresztgát volt található, mely a rendezés során elbontásra került. Jelenleg csak egy keresztgát választja két részre a medret. A holtág vízellátása régebben a Sziráczki öntözőcsatornából volt megoldva, jelenleg a Hármas – Körös b.o. 50+405 tkm. szelvényében, még a Dózsa MGTSZ beruházásában megépült szivattyúteleppel történik évek óta. Lecsapolása a Nagyfoki csatornán történik egy tiltó segítségével.
